Programozott ékszerek

A programozott ékszerek, a pozitív energiával feltöltött tárgyak viselőjüknek harmóniát és a békesség érzését kölcsönzik.

Ahhoz, hogy a programozott ékszerek jelenségét megértsük, engedjék meg, hogy pár gondolatot leírjak:

A hit egy olyan belső erő, belső magabiztosság, amit a beszéd vagy írás által közvetíthetünk mások felé. A bensőben talál rá az ember a szükségszerű és biztos igazságokra, amelyek időtlenek és egyén felettiek. Ezek az igazságok nem az érzéki tapasztalatból erednek, amelynek az elemzése inkább azt mutatja, hogy bizonyos eszméket már előfeltételez, vagyis szellemi rész nélkül nem jön létre. Így például az egység és azonosság ideák, amelyeket előzetesen hozunk magunkkal az érzéki tapasztalásba. Éppígy a múlandó érzéki benyomások semmiféle fogalmat nem képesek nyújtani a dolgokról. Csak ha megőrizhetjük, összefűzhetjük és összehasonlíthatjuk e benyomások képeit, gyakorlatilag akkor leszünk tisztában az érzéki dolgok természetével. Azt a kérdést, hogy hogyan juthatunk a hit birtokába, az érzéki tapasztalástól függetlenül, Aurelius Augustinus (354-430) az illuminatio tanával válaszolja meg: Az örök igazságok számunkra a Teremtő általi sugárzásnak köszönhetően adottak. Az igazság megismerése a napfény hatásával hasonlítható össze. A szemnek megfelelő a szellem ereje, a megvilágított dolgoknak a megismerés tárgyai, és a Napnak az igazság ereje.

 

A belső hangot csak akkor hallod meg, ha a test mozdulatlan, akkor az elme is megáll hirtelen. A kettő összekapcsolódik: nem tudod a testedet úgy mozgatni, hogy ne lenne némi belső mozgás az elmédben is, és nem tudod a testedet teljesen leállítani akkor, ha nem állítod le az elme belső mozgását. A test és az elme nem két dolog: az energiájuk egy. Az energia a testben sűrűbb, mint az elmében. A sűrűség más, a rezgéshullámok frekvenciája más, mégis ugyanaz az energiahullám, ugyanaz az energiaáramlás.

Fizika és Filozófia:

A kvantumfizika, amely szerint az atomok belsejében a részecskék mozgása nem determinisztikus, hanem a valószínűségi függvényekkel írható le. Bár a nagy számok törvénye szerint a valószínűségi függvények változóinak középértéke megegyezik azzal, ami a klasszikus mechanikai egyenletekből adódik, mégis, egy-egy konkrét részecske jövőbeli pályáját előre kiszámítani, megjósolni lehetetlen.

Az első tudós, aki a fizikai determinizmus megsértése ellen tiltakozott, éppen Einstein volt. Szállóigévé vált mondása szerint: „Isten nem játszik hazárdjátékot!” Márpedig minden jel arra mutatott, hogy ami a kvantumfizikában történik, az inkább hazárdjáték, mint fizika.
A kvantumfizika eredményei filozófiai és teológiai körökben is jelentős vitákat váltottak ki, amit csak az mérsékelt, hogy kevesen igazodtak el a kvantumfizika bonyolult egyenleteiben. A kvantumfizika segítségével a szubatomi és szubnukleáris részecskékről az is kiderült, hogy azok kettős természetűek, vagyis képesek egyszer pontszerű részecskeként, máskor a térben szétterülő hullámként viselkedni.
A relativitáselmélet és a kvantumelmélet egyaránt elfogadja a tömeg és az energia ekvivalenciáját, vagyis hogy ezek ugyanazon entitás különféle megjelenési formái, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy a tömeg voltaképpen lokálisan összesűrített energia.

René Descartes

 

„A józan ész az a dolog, amely a legjobban oszlik meg az emberek között, mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak maguknak többet kívánni, mint amennyijük van, akiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni. S nem valószínű, hogy ebben mindenki téved: ez inkább azt bizonyítja, hogy az a képesség, amelynél fogva helyesen ítélünk és az igazat megkülönböztetjük a hamistól – s tulajdonképpen ez az, amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk –, természettől fogva egyenlő minden emberben: úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataik különböző utakon járnak s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük. Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen: a fő dolog az, hogy azt jól használja…”[1]

Azt gondolom, hogy Descartesnál senki sem fogalmazta meg jobban azt, hogy a józan paraszti ésszel sok minden kitalálható, mit tegyen az ember, merre kell elinduljon.

 

[1] René Descartes: Értekezés az ész helyes vezetésének s a tudományos igazság kutatásának módszeréről, Válogatott művei, Akadémiai kiadó, 1980; 184. o.

A programozott ékszerek, a pozitív energiával feltöltött tárgyak, viselőjüknek harmóniát és a békesség érzését kölcsönzik.