Biográfia

Biográfia

Budapesten születtem 1955. április 3-án. Gondtalan gyermekéveim alatt szüleim igyekeztek megismertetni mindazon tudományokkal, amelyeket a polgári élet megkövetelt.
Általános iskoláimat a Magyar Rádió Gyermekkórusának iskolájában végeztem, a zeneszeretet és annak harmóniája, logikája elkísér a mai napig is. A művészet szeretetét, alázatát az iskola rajztanára oltotta belém, aki külön foglalkozott vizuális látásmódom kialakításával.
Középiskoláimat matematika-fizika tagozaton végeztem a Teleki Blanka Gimnáziumban. A sokfajta inspiráció között nem tudtam dönteni, de Pál Mihály szobrászművésznél tanultam mintázni.
Az ötvösséggel Engelsz József mester ismertetett meg, amikor is elkötelezettje lettem e mesterségnek. Elvégeztem az Iparművészeti Egyetem előkészítőjét (de nem lehettem hallgatója ennek az egyetemnek), a Nemzeti Galéria művészettörténeti tanfolyamát, s konzultálni jártam Kopcsányi Ottó művészhez.
1975-ben elvégeztem az ötvös szakiskolát, majd 1978-ban mesterlevelet kaptam. A mentoraim támogatásával ’74 óta forgalmazzák ékszereimet galériákban.
1979-ben az Ásványgyűjtők Országos Szövetsége felkért, hogy az első országos ásványbörzén kiállítsak Tatán, ahol a találkozót Kapolyi László úr nyitotta meg. Szerencsém volt megismerkedni, s barátságot kötni Magyarország “utolsó” minerológusával, Koch Sándor úrral. Ő igazi művészetpártoló volt. Olyan szobor- és könyvgyűjteménye volt, hogy megindított a plasztikakészítésben. Az ötvös számára a legnagyobb kihívás a 3 dimenzió létrehozása fémben.
1979-ben férjhez mentem.
A természet és az ásványok szeretete meghatározó a további elképzeléseimben. Apósom, Lázár István unszolására részt vehettünk a Tízezer lépés Magyarországon c. dokumentumfilmben, a forgatás alatt az ásványszeretet és az alkotás vezérelt.
1980-ban és 1983-ban leányaim születtek.
1983-ban megvettük Balaton-felvidéken egy kúriát, aminek ablakai a Balaton vizére néztek. A folyamatos alkotásban sokat segített a vidék magánya illetve a gyönyörű környezet.
1988 nyarán körvonalazódott bennem, hogy a tanítás, a tudás átadása fontos feladat kell legyen egy alkotó számára. Nyári készségfejlesztő táborokat szerveztem több kollégával, kicsiknek, nagyoknak, s megpróbáltuk játszva a vizuális látásmódra nevelni az ifjúságot (5 évestől 18 évesig). A foglalkozásokon ötvösködtek, zománcoztak, ásványt gyűjtöttek, mintáztak, s természetesen festettek.
1991-ben felkérés alapján az ötvös szakiskolával szerződésben érettségizett tanulókat tanítottam. Először volt egy tanítványom – Fürjes Dóra, aki ma önálló művész – majd három, öt, összesen közel 80 tanítványom volt. 1993-ban megalakítottam a Remy-Art Galerie Oktatási Bt.-t. Ez évtől a Bt. szervezésében tanítottam.
Hiányt pótolva, a jobb tanítási metodika bevezetésére magalapítottam a Remy-Art Nemzetközi Ötvösművészeti Alkotóház Alapítványt. Egyik célja egy új szellemiségi iskola létrehozása volt, ami működött 1999-ig. Az alapítvány a koncepciók érdekében megszervezte az I. Országos Ötvös Találkozó és Művészeti Seregszemlét, ahol a kortárs aukció sikere fedezte a találkozó pénzügyi sikerét. A révfülöpi polgármester egy évre rá akarta a következő rendezvényt. A sűrűsödő teendők miatt az alapítvány kiadta magáncégnek a szervezést, s sajnos az első sikerét nem múlta felül.
Több kollégámmal együtt 1998 őszén meghívást kaptam a caracasi Simón Bolívár Egyetemről a konferencián és a kiállításon való részvételre. Az új feladat felvillanyozott ill. a dél-amerikai emberek barátsága, közvetlensége felfrissítette alkotóerőmet.
Ez időtől kezdve nem én tanítottam, hanem engem tanítottak. Lehetőségem adódott több dél-amerikai múzeum tárgyait elemezni, jegyzeteket készíteni. Tanulmányaimban összehasonlítottam a magyar motívumokkal az ősi indián motívumvilágot, keresve az olmék, inka hagyatékok közt.
1999-ben elnyertem az ecuadori Instituto Vargas Intézet több hónapos ösztöndíját, így lehetőségem adódott olyan művészeti közösségek munkájában, életében részt venni, akiknek csak az alkotó ember számít, illetve a tudás, amit magammal hoztam Európából. Rengeteget alkothattam, kipróbálhattam más anyagot is, például a fát. A fa erezete, természetessége, könnyebb megmunkálása hatékonyabb ismereteket adott, gyorsabb volt az alkotás öröme. Sokat faraghattam puha ásványokat is, zsírkövet és türkizt, hisz őshonos ezen a vidéken.
Terveim közt szerepel, hogy alkotáscentrikus közösségeket hozzak létre, illetve az Alapítványunk Alkotóháza elsajátítsa és tovább fejlessze a művészeti közösségeket.
2002 májusától a Remy-Art Bt. felkérést kapott, hogy a 6 m átmérőjű Atlantisz építészeti makett másolatát készítse el, és állítsa fel a Millenárison, az Álmok álmodói c. kiállításon. (Az eredeti visszakerült az Iparművészeti Múzeum tulajdonába.) A négy hónap alatt sikerült a fáról megtanultakat továbbfejleszteni és tökéletesíteni. A makettet jómagam vezetésével négyen készítettük. Rendkívül érdekes és tanulságos feladat volt.

2003-ban felvételt nyertem a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemre, ahol a művészi érzékenységémet, intuiciómat összegezhettem. 2007-ben befejeztem tanulmányaimat, parapszichológus diplomát kaptam. Tudásom az egyetemen összegeződött, letisztult a belső hitem által. A Teremtő sokszor vezeti a kezemet alkotásban.