1955-ben születtem Budapesten. 19 esztendős koromig a zene világa érdekelt, a rádió gyerekkórusának voltam a tagja. Szüleimnek is pálfordulásként tetszett, amikor úgy döntöttem, hogy a hangom nem elég jó kifejezőeszköz. Olyat szerettem volna csinálni, aminél engem nem látnak, csak az általam elkészített tárgy szerepel, elkezdtem tanulni az ötvösséget.

1975-ben fejeztem be az iskoláimat, majd 1976-78-ig az Órások Szövetkezetében dolgoztam aranyművesként. A technikát sikerült elsajátítani, de az uniform dolgok között, kerestem a “Szép” létrehozását, ezért 1978-ban mestervizsgát tettem, majd a folyamatos művészi képzések élsajátításával, csiszolásával, megjelenítésével, szabadfoglalkozású iparművész lehettem…

Több külföldi kiállításon ünnepeltek ,- Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Dániában stb. – de a sajátos technikámat 1980-ra sikerült kikisérletezni, ami a levegő-granuláció, amellyel azóta is dolgozom.

1990-től fogadtam egyénileg tanítványokat, majd 1993-ban megalakítottam a Remy-Art Gallerie Oktatói Bt.-t, amely azóta több tucat tanulónak adott helyet, szakoktatást és elismert képesítést.

1996-ban alapítottam a Remy-Art Nemzetközi Ötvösművészeti Alkotóház Alapítványt, amely az iskolát volt hivatott fenntartani. Ez az alapítvány egy évvel később megrendezte az Első Nemzetközi Ötvös Találkozó és Művészeti Seregszemlé-t, amely nagy visszhangot aratott a szak- és hazai berkeiben. Azóta megrendezésre került a második ilyen biennálé is 1998-ban. Tanítványaim mára már maguk is elismert ötvösmesterek. A tíz év alatt közel nyolcvan tanítványom volt. A pedagógia elfárasztja az alkotó elmét, ezért tíz év kihagyás után megpróbálok újra megfelelni az igényeknek. A művészek feladata, hogy segítsenek a hétköznapi vizuális látásban, a személyiségfejlődésben és az önismeret megtalálásában. A művészet befogadó és alkotó oldalról is hozzájárul ahhoz, hogy lelki egyensúlyunkat, egészségünket megőrizzük, vagy éppen helyreállítsuk.