Gondolatok alkotásról és művészetről

Most olyan kérdéseket teszek fel Önnek, amit sokan nem fogalmaztak meg sem Önmaguknak, sem Másoknak, de mindennapjaik részei:

Mert mi is az alkotás, a munka fogalma életünkben?

Ki a művész, s hogy alkot? Mitől művészi egy tárgy, egy alkotás? Mit érzünk, ha valami különös tárgyat, különös festményt látunk? Hol a határ, hogy hagyjuk az érzéseinket felszínre juttatni? A művész mit érez, amikor alkot? Hogy tudnánk megfogalmazni, a munka és művészet összefonódását?

A gondolatok a fejünkben, néha csak jönnek, alakulnak. Befészkelik magukat, érzéseket hoznak létre és nem tudunk tőlük megszabadulni! Ezek a gondolatok, érzések amelyek inspirálnak minket az alkotásra. Ha megtanuljuk használni őket, akkor ezzel az energiával tudunk életet, művészetet adni a tárgyaknak.
Mikor tettek valamit érzésből utoljára, ösztönösen, hagyva a befészkelt gondolatot, mert hogy “az volt az érzésem” felkiáltással?

Ez az intuitív érzés az, amit a művészetben alkalmazunk. Igaz, hogy ez nem egyszerű, de meg lehet tanulni figyelni erre az inspirációra: nem gondolkodni, hanem, érezni, hogy ezt a vonalat ide kell húzni, ezt a formát erre kell kanyarítani. Mindenki képes az ösztöneit, sugallatait használni.

Haladó életünk két sarkpontja és összetevője a munka és művészet. Amióta ember él a földön, büntetése és vigasza a Munka és legkorábbi híradás önmagáról: a Művészete. Bizonyára mindenki látta, legalább könyvekben a bizonyos franciaországi ősember barlangrajzokat, vagy az ásatások kapcsán előkerülő idolokat.

A formákat kőbe faragni: az Munka! Örök emberi alkotássá tenni: az Művészet.

Küzdelem a létért: az Munka! Küzdelem az elérhetetlen válaszért: az Művészet!

A szükséges dolgok előteremtése: a Munka feladata! Boldogságot varázsolni általa: az Művészet!