Az első találkozásom ezzel a fával számomra egy csoda volt. A délutáni naplemente, a gyenge fuvallat, ahogy néztem a levelek mozgását, fényeit, varázslatos élmény volt. Sokszor nézem a természetben élő növényeket, hallgatom beszédüket. Mindig mondani akarnak valamit.Az ékszert, ez a csoda növény ihlette.
Ez a biloba gyűrű,a zömök ujjakat nyűjtja.Ha a levelek felfelé mutattnak, akkor a hosszú ujj éke lehet.AHa a kézfej felé mutatnak a levelek, akkor a zömök ujj eltűnik.
Ebben a koronavírusos időben a jelenlétével segít nekünk a zsúfolt hétköznapok vagy rendkívüli események elviselésében. Nem kell hordani – bár viselve tud a legtöbbet segíteni. Nyugalmat és békét sugároz.
Legszebben Goethe írta le a növényről:
Ginkgo Biloba
Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.
Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?
Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.
/Harsányi Zsolt fordítása/