Az első találkozásom ezzel a fával számomra egy csoda volt. A délutáni naplemente, a gyenge fuvallat, ahogy néztem a levelek mozgását, fényeit, varázslatos élmény volt. Sokszor nézem a természetben élő növényeket, hallgatom beszédüket. Mindig mondani akarnak valamit.
Legszebben Goethe fejezte ki az érzést:
Ginkgo Biloba
Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.
Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?
Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.
/Harsányi Zsolt fordítása/
Az élményt vagy hangulatot a művész igyekszik tárgyaiban újraéleszteni, átadni, éreztetni. Ezt a kedves növényt, amely túlélte atomsugárzást is, mindenhol szeretet, tisztelet övezi. 20-25 év elteltével tud csak szaporodni, de bizony ezer évig is élhet. A túlélés mintapéldája.
Ebben a koronavírusos időben a jelenlétével segít nekünk a zsúfolt hétköznapok vagy rendkívüli események elviselésében. Nem kell hordani – bár viselve tud a legtöbbet segíteni. Nyugalmat és békét sugároz.
Minden tárgyam szeretettel készült és használata jó érzést biztosít. Aki teheti, válasszon közülük.