A szimbólumok szerepe minden népcsoportban jelentős, mert meghatározza az adott kultúrát.
Az ősi népek az ékszereket sokszor a negativitás elűzésére viselték. Gyakran raktak ékszert a halottakra, hogy védelmezzék őket a sírokban.
A tárgyakban lévő energiát korán felismerték, társították bizonyos kövekkel, fémekkel, agancsokkal, tollakkal, csontokkal, hogy vonzza a szerelmet, az egészséget, a gazdagságot és más alapvető szükségleteket.
A társadalmi fejlődés során a szimbólumok szerepe megváltozott. Ahol a materializmus került fölénybe a naturalista irányzattal szemben, az ékszer pusztán díszként funkcionált, vagy társadalmi osztályok státuszszimbólumaként szolgált.
A mai napig is van szertartásos szerepe az ékszernek, például ott az eljegyzési és a jegygyűrű.
Gyűrű
A gyűrű egy kör: az örökkévalóság, az egység, a reinkarnáció és a világegyetem jelképe.
Az ősök a Nappal és a Holddal hozták összefüggésbe. Az oltalom tárgya, mágikus védelmező, amely a folytonosság révén elűzi a negativitást. Az örökkévalósághoz fűződő képzettársítás miatt mind a mai napig a házasság és más frigyek elfogadott szimbóluma.
A gyűrű viselése „összeköt” minket az erővel, az energiával. Az anyagok, amelyekből a gyűrű készült, valamint a vizualizációnk határozza meg ennek az energiának a természetét.
Mivel a gyűrűk megtartják a testben az energiákat, azt is gondolták róluk, hogy megakadályozzák ennek az energiának a kibocsátását.
A gyűrű külső megjelenése természetesen csak az egyén szépérzékét szolgálja, illetve ha hisz a szimbólumok erejében, olyat visel, amire szüksége van.
Jelentősége van, hogy melyik ujjunkon viselünk gyűrűt. A mutató- és a gyűrűsujjat tartották a leghatékonyabb erőnek. A gyógynövényből készült orvosságokat gyűrűsujjal vittek fel a testre, hogy fokozzák a kúra hatását, ezért kell a gyógyító köves gyűrűket ezeken az ujjon hordani. A középső ujj szerencsétlen ujj a gyűrű viselésére. A gyűrűsujj elnevezés azért alakult ki, mert az ősök is azt gondolták, hogy az ujjnak köze van a szívhez. Ezért maradt a hagyomány,hogy a jegygyűrűt még mindig ott hordjuk.
Nyaklánc
A nyakláncok szimbóluma nem más, mint egy nagy gyűrű, amit a nyakban hordanak. Alkalmazása, energiája megegyezik a gyűrűével. A nyaklánc helye közelebb van szívhez, ami így a szerelemben és az érzelmek vonzásában használhatók a legjobban.
Az ősök gyakran viseltek nyakláncot, a reinkarnáció és az „Istennő” megidézésében. Ezért a nyaklánc sokkal hatékonyabb, mint bármely külön álló gyógyító ékkő.
Fülbevaló
Az ősök azért viselték ezt a tárgyat, hogy megvédje Őket a negativitástól és a betegségektől. Később, mivel a rabszolgák szimbóluma lett, mert helyzetük megjelölésére viselték, a rabszolgaság szimlólumává lett.
A fülbevaló olyan gyűrű, amit a fülben viselnek. A fülcimpa átszúrása, átlyukasztása is ősi szokás. Mágikus és vallási okokból a test különböző részeit átlyukasztották.
Az orr és a fül elsődleges testrész volt, amit pl. az indiaiak a mai napig is kilyukasztanak oltalmi és szépészeti okokból.
Ha valakinek gyenge a szeme, akkor szokták ajánlani az ezüst fülbevalót, hogy a szem megerősödjön, az arany fülbevaló a fejfájás csillapítására hat, de van, aki azt említi meg, hogy az egyikben arany, a másikban ezüst a jó.
Gyógyító kövek
Szervezetünk működéséhez nélkülözhetetlenek az ásványok. Ezeket az ismereteket már ősidők óta tudjuk. Testünk az ásványi sókból nyeri az energiáját – vas, kálium, kálcium, magnézium, mangán, nátrium-klorid, foszfor, stb.
Szervezetünk anyagcseréjéhez a kövekben található vegyi anyagok hozzájárulnak, a felhalmozódott méreganyagok eltávolítását segítik elő.
Az ékszerek, mint szimbólumok meghatározó szerepet töltenek be az életünkben. Időszakonként változnak, de lépten-nyomon körbe vesszük magunkat velük.